Első gyermekemnél, Hannánál fél évig szorgosan írogattam mindent. Most megpróbálom ezt tovább folytatni. Arra gondoltam, hogy egy blogon ez jobban fog menni, mert nem veszik el és jobban áttekinthető. Na majd meglátjuk.

A várandóság híre nagy örömmel töltött el. A hír, hogy gyereket várok a nőgyógyászati ügyeleten ért egy felfázási szenvedésektől átvirrasztott éjszaka után. Az orvos, aki nagyon kedves és nagyon fiatal, rögtön rám ijesztett, hogy lehet, hogy méhen kívüli, mert lát valamit a méhfalon. ( Késöbb: Kedd kontrol a jobb ultrahangon. Kiderül, hogy nincs semmi baj, 6 hetes a magzat és már van szívhangja is). A felfázást antibiotikummal (Augmentin) sikerült elmulasztani. Első napom azzal telt, hogy ennek veszélyeit próbáltam a neten megtudni. Arra jutottam, hogy egy jó 12. heti ultrahang talán kimutaja, ha baj van. Sajnos az antibiotikumot nem lehetett megúszni. A gyógynövényes kezelés (Urogin és gyógyteák, homeopátia Cantharis 9) nem használt és nagyon szenvedtem.

A hír azért nem ért teljesen váratlanul, mivel a mellem nagyobb volt, és kicsit megnött a hasam. Tudom, a legtöbb embernek 3 hónapig nem látszik a terhesség, de én sajnos rögtön növök egy számot. Más nem veszi észre, de minden kicsit kényelmetlen.

Minden jóban van valami rossz, a cigivel fel kell hagynom. 2o1o. okt. 23. szombaton szívtam az utolsót.

Szerencsére a papa nagyon örült. Nem akartam sms-ben közölni a hírt, ezért írtam, hogy hívjon fel. Azt mondtam: Babát várunk. Örülök, hogy örül. JAJ mennyi minden megváltozik most....

A jó hír után jött egy egész napos munka, tanítás 1o-17 óráig. Éreztem a derekamat a végére.

Hogy hol készült a gyerek?

A Bükki Havasokban szept. 27, vagy 28.-án. Részleteket még késöbb írok a helyről, ahol a remete is lakik. :-)